Krisztinca kertje

Itt a július dereka és az egynyáriak kezdenek cserbenhagyni. Ezt a rémes kánikulát nem bírják, hiába locsolom őket. Márpedig egyelőre ők jelentik a színeket... A kedvenceim, a petúniák kezdenek "csoffadni", pedig eddig dúsan virágoztak. Próbálom őket nyirbálni, de mintha csak meggyorsítaná a folyamatot - vagy ez attól független? Nem tudom. Azt mondták pedig, hogy vissza kell vágni. Egyedül a muskátlik a hűséges barátaim, ők, ha minden jól megy, októberig megajándékoznak a színekkel. Egy szem lila verbénám is lassan odalesz. Ez a láda például teljesen tönkrement:

A lobéliát már megszoktam, hogy csak egy, max 2 hónapig szép, utána elindul az elvirágzás. Ő már a múlté:

Első rózsafám mindössze két hétig virágzott. Bár most újra bíztató bimbókat látok...! A liliomok is elhullajtották a sárga szirmaikat.

A kála még csak a leveleit mutatja, várom a virágot magát.

A levendula is elvirágzik, de rájuk nem haragszom, mert a kis 10 centis, egyetlen szálas  "babák"-ból sűrű, kisebb bokrok nőttek. Ereje teljében van viszont a bazsalikom, a kakukkfű. Mindkettő virágzik! A hajnalkát idén nem ültettem elég sűrűre, tavaly sűrű volt, dús, irtani kellett a tetejét - virágozni viszont alig virágzott, idén ritkábbra sikeredett, most viszont kékellik!

Harangocskák:

Van 3 tő kárpáti harangvirágom, 3 különböző helyen, mindhárom másképp viselkedik - érthető persze. Az egyik már másodvirágzását éli - ő a félárnyékban van, az apácarács alatti ládában. A másik a napon, fent, az emeletes függőben - csak zöld, semmi virág. A harmadik árnyékban, a tuják tövében. Ő sem virágzik, bár őrá meg ránőtt a nefelejcs. Abból is van itt-ott, az egyik, ami a semmiből (gondolom odafújta valami véletln folytán a szél a magot) az egyik konténerben az örökzöld díszfa alatt hajtott ki, na ő kihajtott.

Ja, és a mini veteményeskert: ültettem 3 tő paprika és 2 tő paradicsomot 'kockaládákba', próbaként. Gazdasági mutató: 5 x 100 forintnyi beruházással lett kábé 3 kiló paprikánk és 1,5 kiló paradicsomunk. Na ebből sem gazdagodunk meg, de jól esett 'hazait' (:-)) enni.

Szóval amíg az évelők, az örökzöldek burjánzanak, a színes egynyáriak kezdenek elhagyni. Úgy látom, hogy érdemes jövőre úgy vásárolni, hogy muskátlipalántát már februárban, az ablakban bent előnevelgetni, a többit pedig nem egyszerre, hanem havonta pár tővel összevásárolgatni, fokozatosan, hogy minél tovább elhúzódjon a színfelhozatal.

Eddig főleg piros egynyáriakra (petúnia, muskátli, verbéna, stb), és kék / lila évelőkre (harangvirág, nefelejcs, levendula, stb) hajtottam. Úgy döntöttem, jövőre élénk, sötétrózsaszín / pink és ciklámen illetve gyümölcsszínekre (málna pl) fogok hajtani, és sárga évelőkre. Nagyon élénk tud lenni a sok zöld között a sárga.

Végre árnyék van a déli fekvésű teraszon!

Egy ilyen fapavilont vettünk a teraszra, most ezzel küzdök (Zs elutazott, és én nem fogom addig kibírni):

Reggel fotóztam a kertben, van két ismeretlen növénykém a sziklakertben, ha tudjátok a nevét, írjátok már meg nekem:

Ez valami harangvirágféle lehet:

Van ám mini-veteményesünk is:

Kibújt a Kála is, várom, hogy virágozzon (mellette balra Cerastium tomentosum - madárhúr):

Liliom:

Bemutatkozik az egyik kedvencem... állítólag a kék virágok a kertben megnyugtatnak:

Akinek kertje van, annak előbb-utóbb elkezd bizseregni a tenyere, hogy legyen füve. Majd tujája. Majd szerszámosbódéja. Aztán sokan megállnak ebben a szentháromságban (gyöp-tuja-bodega... nem tőlem jön a kifejezés, olvastam :-))) Aztán sokan csinálnak sziklakertet is. Sokan azt hiszik, attól lesz sziklakert, hogy beletesznek követ. Valamilyet, tök mindegy. Általában valami fehéret. Van a fekete főd, a fehér kő, meg néhány kóró. Vagy van, aki 5 féle követ belerak. Az se tetszik. Nézelődtem minden felé, és láttam is egy műsort a deko tv-n: egy nagy földkupacot emeltek, a kövek 1/3-adát beleásták a földbe, hogy nagyobbnak látszódjanak, meg hogy természetesnek tűnjön. Elmondták, hogy szárazságtűrő évelő fajtákkal érdemes beültetni. Ezekkel teli vannak a kertészetek. Kis 9x9-es kockacserepekben árulják. Van még kisebben. Elmondták ott azt is, hogy a domb tetejére kerüljön a magasabb, az aljára az alacsonyabb fajta. Szóval elkezdtem kutakodni a neten, ezeket találtam (amik tetszettek is):

Ez tetszett a legjobban, főleg, hogy van benne virágzó fajta is:

Szinte világítanak a színek itt:

Szóval neveket nem jegyeztem meg, csak találomra válogattam a növényeket. Némelyik 9x9-es kockából fél négyzetméteres (!) területfoglaló lett. Keresgéltem szikladarabkák után is, és rátaláltam egy helyre, ahol házhozszállítást is vállaltak. Nem kis pénzért rendeltem egy raklap világos narancsos-halványvöröses követ. Zs nem győzte cipelni (meg szidni engem :-))

Nem ástam be a köveket végül, mert egyrészt nem olyan formájúakat hoztak, másrészt úgy gondoltam, ha megnőnek a növények, és így legalább később is kilátszanak a sziklák.

Tűzrakóhely - duplán kihasználva:

Van még dolga a fűnek: sűrűsödni:

A sziklakert tetejébe, az apácarács tövébe hajnalkát ültettem:

Bő egy hónap után szépen megindult:

Még pár hét, és teljes a takarás a szomszéd felől (viszont sajnos itt alig virágzott):

Másik oldalról:

A kerítésen jobban sikerült a virágzás:

Na de vissza a sziklakerthez, pár hetes állapot:

Egy újabb hónap után:

Szórtam ki díszkavicsot, felülnézet:

Mint utólag megtudtam, sudárzsálya:

Jobbszélen sarkantyúka:

2008. október:

 2009. április, kibújtak a hagymások: 

Egyik tavaszi kedvencem ez a világoslila virágzó évelő baloldalt:

Erejük teljében a díszfüvek, hegyezik a fülüket a nyulak :-)) (május):

 A díszfű gyönyörű, a gyep mint egy szőnyeg:

Rózsaszín meglepetés (el is felejtettem, hová ültettem):

Egy pici szegfű...:

Na, kezd elburjánzani, ilyenkor szoktam nekiesni a növényeknek (jún):

Az a zöld ott középen a SEMMIBŐL nőtt ki újra tavasszal, és máris ekkora:

Kicsit rendbetettem, szórtam még ki díszkavicsot, néhány növényt megkopasztottam. A nyuszifülek virágát is le szoktam vágni, nekem így jobban tetszik. Idén is nekilódult a hajnalka:

Már nagggggyon vártam. Végre nem a betontdarabokat seperhetem a teraszról, végre szép lett...! Be is laktam azonnal - van itt a kedvenc kerti bútorunk mellett leander, petúniák, verbéna, lobélia, kefevirág, puszpáng, muskátli:

Az a kupac ott jobboldalt a sziklakert helye (köv)

Ahogy kilépünk a teraszra, balra a szomszéd bejárata. Ez zavart. Volt, hogy vendégekkel ebédeltünk kint, ők meg pont jöttek-mentek. Bár ritkán látjuk őket, mégis zavart. De nem rakhattam oda 3 méteres kerítést, hogy a teraszukról ne lássanak oda. Kitaláltam ezt:

Bár átlátni, de erre futtattunk borostyánt, és ameddig benövi, addig nyárra hajnalkát. De nagyon jól mutat (szerintem) a mahagóni fa és az örökzöldek. Plusz télre is van valami szép a teraszon.

Itt már gyűjtögetem a sziklakertieket, ez volt a következő projekt:

Ja, és kaptam ajándékba rózsát:

Hozzákezdtem. Már meséltem, hogy amikor bevetettük a terasz előtti részt fűvel, másnap hatalmas zuhé tört ránk. Lemosta az egészet. A kerítés tövében soha nem látott sűrűségű fű nőtt ki. Na ezt akartam most kiszedni. Szép feladat, de neki álltam, és nem bántam meg. Nagggyon megérte. Fejlődéstörténet képekben:

 2009. júl

 2008, aug

2009. ápr

2009. máj

Hát nem megérte? Olyan, mint egy tündérkert...

A második tavasszal már alig vártam, hogy újra legyen sok virágom, és hogy ténylegesen elkezdődhessen az Ugarból dzsungel project... illetve most már gyepből dzsungel...

Már márciusban elkezdtem odabent nevelgetni a muskátlikat és a petúniákat az ablakba:

És elkezdtem gyűjtögetni a növénykéket:

A terasszal szemben egy kacskaringós virágágyás képzeltem el, jó színeset. Egyszer láttam egy ilyen képet a neten, el is mentettem magamnak, hogy valami ilyesmi kellene, csak kicsiben:

A legjobban a zöld, sárga és bordó színek tetszettek meg, valamint a formára nyírt bokrok. Ja, és a kacskaringó, meg a fű és a mulcsozás. Japán juhart mindenképp szerettem volna, terülő örökzöldeket (arany kúszóboróka pl), leylandi ciprust, "Sentinel" oszlopos borókát, kék csillag borókát, rakétatuját, tiszafát, feketefenyőt, puszpángot, piros japánborbolyát, pampafüvet, levendulát, árnyékliliomot, liliomokat, díszfüveket, a szélére nyuszifület stb. Sokmindent bezsúfoltam végül, de nem bánom, mert egyrészt utálom az "5 évig nézek egy 1 méteres körben egy 40 centis tuját", másrészt vannak további terveim, később nem kell vennem szinte semmit, egy új ágyást be tudok majd népesíteni.

A vállalkozó gyorsan akarta eladni ezeket a házakat, ezért muszáj volt lejjebb vinnie az árakat. Cserében így kispórolt ezt-azt (leginkább a szakmunkást...) és nem vállalta a teraszok burkolását. Nem baj, megoldottuk. Igaz, egy évvel később.

Az első terasz sem volt túl jól méretezve (megjegyzem, kisebbet csinált, mint a rajzon):

Megnagyobbíttatuk, és leburkoltattuk. Utólag, megvallom, nem tetszik annyira ez a greslap, de az összkép nem rossz:

Már nagyon régen szerettem volna egy beagle-t. Mókás egy kutya, örökké kölyökképű marad (imádom a kölyökkutyákat), makacs, mint én, szép színe van a szőrének, és végül olyan tipikus 'angol'. Elkezdtem nézegetni a neten, és rátaláltam a http://www.beagle-club.hu/ -ra. Sokat olvasgattam a fajtáról, aki nem ismerné, idemásolok pár szót a fajtáról:

A beagle a kopók csoportjába tartozó, kis termetű, erőteljes testfelépítésű kutya. Marmagassága 33-40 cm, testtömege 8-15 kg. Színe: bicolor (két színű) vagy tricolor (három színű). Agresszivitás egy csepp sincs benne, házőrzésre nem alkalmas, ellenben nagyon jó jelzőképességgel rendelkezik. A környezetéhez kiválóan alkalmazkodó, jó idegzetű fajta ősét az angol földbirtokosok tenyésztették ki a XVIII-XIX. században. A beaglet régen hajtóvadászatra használták, kiváló vadász tulajdonságai máig megmaradtak. Magyarországon, Európa és Anglia nagy részén is tilos a falkában történő vadászat, ezért ma a beaglet többnyire nyomkövetésre használják. Mivel a beagle nagy mozgásigényű állat, a vadászat betiltása után Angliában néhány lelkes gazdi munkaklubot alakított és bérelt területen versenyeket rendezett a kutyák számára. Ezek a versenyek az addigi nyúlvadászat mintájára lettek megrendezve, ahol már nem a zsákmányszerzés, a vad elejtése, hanem a sport és a mozgás volt a cél. A nyulat vonszalékkal helyettesítették, a kutya engedelmességét és visszahívhatóságát pontozták.

Más kutyákkal ellentétben a beagle a lakásban egészen másképp viselkedik, mint a szabadban. Otthon mindent megtesz, hogy a közelünkben lehessen, egy örök gyerek. Vállunkra hajtja a fejét, elalszik az ölünkben, stb. Ám ha kilépünk az utcára, ez visszájára fordul. Vadászkutya lévén ösztöneinek köszönhető a szűnni nem tudó kíváncsisága, mely sok esetben "szökésre" ad okot. Fontos tudnunk, hogy ilyenkor őt nem a szabadulás vezérli, csupán a felderítetlen, számára új terület. Ennek enyhítésére szolgál, ha hosszabb ideig sétáltatjuk, kutyák közé visszük, lehetőségeink szerint zárt futtatóba. Minden kutyánál sokat számít, ha nevelését egész kicsi korában kezdjük el, így ha a beagle mozgásigényét kiskorától fogva igyekszünk kielégíteni, csökken a szökés kockázata. Hosszabb séta után akár a fél napot is átalussza, ám ha kevés volt a séta, azt egyértelműen tudtunkra adja.

Szóval olvasgattam a klubhíreket, és egyszer csak rátaláltam egy hirdetésre, amiben az állt, hogy egy 1 éves kan tricolor, belvárosi, negyedik emeleti lakásban élő beagle keresi kertesházas gazdáját. Átgondoltam, elmondtam Zs-nak is, aki azt mondta, így lesz játszópajtása Rexnek, és annak a szerencsétlen állatnak nem ott a helye, hisz ez egy vadászkutya! Felhívtam a gazdát, aki egy nő, E, a kutya a 9 éves fiáé volt, akinek fáj a szíve, de látja, hogy hiába viszik le napjában 5x a kutyát, nem érzi ott jól magát. Váltottunk pár e-mailt, elküldtem neki pár képet a leendő otthonáról, a kertről, Buksiról, satöbbi. Majd március 15én elmentünk érte. Aranyosak voltak, a kutya azonnal az ölünkbe ugrott és képen nyalt. Ők összepakolták minden cuccát, a maradék kajáját, a rongyikáit, a játékait. Rátettük a pórázt, és elindultunk. A kisfiú sírt, a nő is. A liftben még megpuszilt, átölelt minket E, és megpuszilt, és kérte, nagyon vigyázzunk rá.

Hazahoztuk, s ő azóta családtag:

Nagyon megszerették egymást Rex-szel, egy időben rengeteget játszottak együtt, de mostanában Rex kicsit hanyagolja, érthető, ő házőrző, más dolga van. Golyci épp ezért sokat "nyekteti" amit még kevésbé szeret Rex. Épp ezért mostanában sétálni járunk Golycival, hogy új hatások érjék, hogy mozogjunk mindketten, és hogy ne unatkozzon.

A legfontosabb hely számomra az otthonomban a terasz. Ha egy kicsit is jó idő van, kimegyek és csak bámulok ki a fejemből, vagy nézem a kertem. Ha rossz idő van, és ülök a kanapén, elhúzom a függönyt és gyönyörködöm a látványban. Ha sáros az idő, és nem tudok kimenni a kertbe, a teraszra akkor is ki tudok menni. Sok-sok virágot rakok ide mindig, még ősszel is vettem legalább egy tő krizantémot, hogy legyen ott valami színes.

Az első lépés a mérete volt, nem is tudom kinek az ötletéből pattanhatott ki ez a Tesco Gazdaságos méret és forma - mindössze 190 centi hosszú, és kb 5.5 méter széles.

190 centi... semmire sem elég. Meg kellett nagyobbítani. Egy 3 x 3 méteres négyzetre gondoltam:

Így lett hely egy asztalnak, köré székeknek, padnak, és mivel egyenes a vége, odaálmodtam egy sziklakertet. Most már jöhetett a burkoló. 

Közben persze már zsizsegtem, hogy valami növény csak legyen, de sokat nem akartam, mert a kőművesmunka, burkolás sok mászkálással, kosszal,  felfordulással jár. Elsőre a fenti képen is látható nagy virágládákat ültettem be örökzöldekkel, fácskákkal. Más egy rossz nap után vesz magának egy felsőt, vagy egy cipőt, én volt, hogy elmentem fát venni:

Aztán nem akartam az unalmas tujasort, de valamivel némileg takarni akartam a szomszéd gázóráját (vagy legalábbis majd egyszer a jövőben):

Folyt. köv.

Mielőtt elkezdem a terasz "felvirágoztatását", mutatok két téli képet:

Na ez is egy külön sztori. Bár nem a kerthez szervesen tartozó dolog, de azért elmesélem. Sokat gondolkoztam ezen is (Zs-t hidegen hagyta). Két szín között vacilláltam: kapucsínó és ilyen sárga (ez a Gastland M0):

De ezt elég sötétnek találtam, és amikor kezembe nyomták a színskálát, kiválasztottam egy szép kis (ennél világosabb) sárgát, ami olyan volt, mintha egy kis barnát kevertek volna bele, és aztán rájuk bíztam a dolgot. Kár volt. Mintha kevesebb anyagba tettek volna több színezőt, vagy nem tudom, de totál más lett:

De egyébként a szomszédék (jobb oldal) is így jártak, kiválasztottak egy bézs színt, és ebből lett egy ilyen seszínű valami.

(A képek minőségéért elnézést, így sikerültek, és már nem tudok visszamenni az időben, hogy újrafényképezzem)

Aztán 2 év alatt sokat változott ez a szín, úgyhogy mostanra teljesen más szín lett belőle. Egyébként minden napszakban más és más. Télen jól esik hazajönni a nagy szürkeségben, és látni, ahogy "mosolyog" a ház, sőt az összes ház a környéken színes, és ez nekem tetszik.

És persze jobb lett, hogy körülötte van a zöld fű, a színes virágok, növények, lepácolt fadolgok:

Akkor most mutatok még pár képet a 2007-es állapotokról:

Ilyen erdő van mögöttünk - (építkezéskor):

Később, mikor már kész a kerítés:

Buksi utolsó délutánja itt a virágos kertem helyén (itt készül a kerítés = távoltartási engedély):

Elterveztem szépen, hogy kell egy nagy terasz, elé díszkert virágokkal, örökzöldekkel, hogy mindig lehessen gyönyörködni a nappaliból, sziklakert, de nem olyan "bedobálok pár követ a növények közé" tipusú, hanem valami változatos, buja, leomló, majd szét robbanó "hegy" ( = kupac). Pampafűben, japánjuharban, borókákban gondolkodtam, és mindig, amikor kerestem valamit, újabb és újabb ötletek jöttek. Azt is tudtam, hogy szeretnék az összes ablakba ládát, és csüngő virágtartókba muskátlit, petúniát, lobéliát... vágytam mediterrán növényekre (leander, kefevirág, bougainvillea, stb) és mivel déli fekvésű a terasz, kellett valami árnyékoló, ha lehet mindenféle kúszónövényekkel: borostyán, trombitafolyondár, hajnalka, klemátisz, vadszőlő... Aztán voltak olyanok is, amire sosem vágytam, de kaptam ajándékba, és beleszerettem. Vagy akciós volt, kipróbáltam, és nagyon bejött.

Hátul egyelőre meghagytuk a nagy zöld gyepet, és csak a díszkút és a faház került ide, a terv az, hogy ha lesznek gyerekeink, itt lesz nekik hinta, mászóka, később akár tó, medence, akármi:

Az a nádas drótkerítés a szomszédé, neki kellene valami igényesebbet létrehoznia, de nem látunk rá tőle affinitást... a léceket meg muszáj volt feltenni, mert ... ez egy későbbi történet.

Már kezdett kinőni a fű, meg volt hátul a lamellás kerítés, nem kellett a betont bámulni, de még nem volt kocsibeállónk, törölköző volt a sötétítőnk, a fal tövében, meg az egyik szobában voltak a szerszámok és az időközben hozzánk került kutya mindent letarolt. Plusz a fű nőtt, jött a kánikula, a locsolás csillió forint, kellett egy kút. Ezeket a gondokat meg kellett oldani. Pénzünk már nem volt, felbátorodtunk, és felvettünk párszázezer ft személyi kölcsönt.

Elsőnek hívtuk a redőnyösöket, akik felrakták a szúnyoghálós műanyag fehér redőnyöket, feleannyiért, mint egy másik cég tette volna:

Aztán fúrattunk kutat, vettünk hozzá "házi vízművet", jó nagy teljesítményűt (bár néha még ez is kevésnek tűnik), és kinéztünk egy faházat a madaras tacskóban. Elmentünk, megnézegettük az összeset, majd az eredetinél 2x nagyobbat vettünk, Zs rábeszélt. Ketten raktuk össze, én festettem, ő rakta, egy nap alatt kész lett:

És akkor ejtsünk pár szót erről a fekete foltról itt a képen :-)) Ő hivatalos nevén Rex, ezt a nevet főleg akkor hallja, ha rosszalkodik, vagy hangosan ugat (azt nagyon tud, imád is a szomszédság), de ha aranyos és bújós, akkor Buksi. Ő Zs kutyája Zalából, menhelyi, szegényke évekig vigyázta ott a házat, a szomszéd etette. Amikor ideköltöztünk, pár hét után ő is megérkezett. Tesómmal mentek érte a nagy messzibe, szegény kutya, az se tudta mi lesz vele.

Arra hamar rájöttem, hogy kert + kutya nem létezik: már a második napon megjelent a szájában a kedvenc - előtte hónapokig az erkélyen nevelt - kardvirágommal a szájában... Két nap múlva letaposta a special edition rózsámat:

Így aztán addig rágtam Zs fülét, hogy ide kerítés kell, le kell nekem kanyarintani egy külön virágoskertet ezzel:

Így a teraszról kilépve lett agy külön kis kertünk, ahová már ekkor megálmodtam egy virágos kertet örökzöldekkel, hogy télen-nyáron legyen miben gyönyörködni a teraszról illetve a nappaliból a dupla teraszajtón és az ablakokon át:

Most, hogy már van fű, bezöldeztem, a barna négyzet a faház, a terasz előtt a leválasztott kert, a sárga négyzet pedig a következő álom a térkő volt. Ilyet álmodtam:

És ez lett belőle:

Ja, és Buksi kapott lakot:

 Hát körülbelül ezek a tervek sikerültek májustól szeptemberig. Még kiszórtunk pár kiló fűmagot, hogy sűrűsödjön a gyep, illetve a lyukakban is nőjön a fű, és vártuk a tavaszt, tervezgetve a további lépéseket. De erről majd később.

Elsőként termőföldet hozattunk. Mivel a szomszéd 40 köbmétere szinte eltűnt a kertjében, ugyanakkora telekre hozattunk 60 köbmétert. Kevés lett... de nem sok kellett volna a boldogsághoz, mintegy 10 m3, de már akkor mindegy volt. Nem kellett volna hagyni, utólag keserves lesz. A párom felásta, a kitűnőnek kinéző feketeföld elterítve, lesimítva egyre jobban agyagosnak tűnt. Főleg egy kiadós eső után. Alatta homok, újabb ásással próbáltuk keverni. Nekünk csak 20 centi jutott a földből, a másik szomszéd 50-60 centin kicserélte. De jobb ez így szerintem, mert így keverve legalább lazítottunk rajta. Ja, és 2 ásás között gyomláltam. Mivel már egyrészt gyerekkoromban rühelltem kapálni otthon, másrészt kőkemény volt a föld, leginkább megvártam az eső utáni félig nedves állapotot, meg azt, hogy olyan 30 centis legyen a gyom, és így könnyedén kézzel kihuzigáltam. Azóta is áldom a szerencsénket, hogy ez elég volt. Végül is májustól őszig ment az ásás - gyomhuzigálás - ásás, amikor is elvetettük a fűmagot. Előtte persze próbáltuk vízszintesre simítani, itt is sajnálom, hogy nem ragaszkodtam a hengerhez, de a párom egyre mondta, hogy nem kell, minek, plusz sosem volt elérhető a barkácsáruházban (bérelni lehetett volna) Venni meg: annyi mindenre kellett akkor a pénz. Hát ezt is sajnálom. Ha más a cipőmben jár: egyszer kell elég föld és egyszer kell a henger (illetve jól jön később is, amikor már van akkora a fű, hogy nem teszi tönkre, de azért még friss)

Szóval először a terasz előtt, majd hátul vetettük a fűmagot. Előtte kémleltük az eget, vajon lesz-e nagy zuhé... csak nem. De. A teraszra épp csak kiszórta életem értelme a temérdek fűmagot, ott tényleg asztal simaságúra sikerült, de jött. Kérlelhetetlenül, és nagyon. Esett, zuhogott, zúdult a víz, mosta, mosta a magokat. Iszonyú volt nézni. Evvan. Lemosta az egészet a kerítés tövébe:

Alig nőtt ki valami. A kerítés tövében persze burjánzott, pont ott, ahol nem kéne (ahol később virágágyást csináltam, alig tudtam kiszedni a füvet...)

Hátul már szerencsésebben voltunk:

A következő projekt a hátsó betonkerítés eltakarása volt, ezeken a képeken látszik is a lamellás fakerítés... ez találtuk ki. Filóztunk mi sok mindenen, ez kijött kevesebb, mint 50ezerből. (9 panel + oszlopok + pác) Persze azt nem gondoltam, hogy 2 év után már esik szét, szerintem 5 éven belül darabokra hullik. Ahogy szárad ki, vetemedik, csavarodik jobbra-balra...

Aztán végül valahogy csak lett fű is, betontakarás is - még díszkút is:

Ez már persze egy 2008-as kép, egy év alatt sokat erősödött a fű. A kezdeti csetlés-botlás ellenére jól alakultak a dolgok. De ennél még sokkal több tervünk volt, mára ennyit.

Az előző blogbejegyzésben leírt első telek - hátsó telek képben:

Utca jobbról a fehér rész a szomszédé, a sötétszürke rész a miénk - ez volt a kiindulópont, később módosult a terasz, stb, majd elmesélem... De már ezen a képen látszik, hogy van a kocsibeálló rész, a hátsókert, és a terasz előtti kert, csak hogy értsétek, miről beszélek majd.

Nem lesz könnyű dolgom. Két évet szeretnék elmesélni, majd folytatni az update-et. Illetve két éve élünk itt, de már évek óta álmodom erről. Megpróbálom visszaidézni a történteket, és megosztom az olvasókkal az álmaimat, és reményeim szerint azok beteljesülését.

Ez a házunk látványterve. Ezt a képet láttam meg a hirdetésben, ez egy ikerház, ahol nem egymás mellett, hanem egymás mögött vannak a lakások, így akinek az utcára néznek az ablakai, annak kisebb a kertje és abban is a szájába látnak, akinek hátul, az oldalt be tud állni, hátul van egy csendes kertje, viszont - köszönve a jó sűrűn beépített kicsiny telkeknek - az oldalsó szomszéd itt is a szájába lát, kivéve, ha magas és telikerítést rak magának nem olcsón vagy jó igénytelenül (lásd pl drótkerítés + nád, ami bocsánatos az első években) Persze van, akinek csak annyi vágya van a kerttel kapcsolatban, hogy ki lehessen ülni, mint egy étterem / söröző kerthelyiségébe, nem mindenki ilyen növénymániás, mint én. És tudod mit? Én sem voltam mindig ilyen. Kamaszkoromban egyenesen kiröhögtem anyámat (bocsi, anyu), hogy hagyja már azt a sok zöldséget... Szombat délelőttönként én takarítottam, anyu ilyenkor előtte mindig körbement, meglocsolta a szobanövényeket, egy órát elbíbelődött velük, leszedegette az elszáradt leveleket, satöbbi. Aztán akkor fertőződtem meg, mikor a második albérletbe költöztem (az első egy sötét lyuk volt), és hatalmas (nekem hatalmas, 20 m2) volt a szoba, fehér falak, kopárság. Sok dologgal fel lehet dobni egy szobát: egy színes ágytakaró, pár kép, de a növények rettentően sok pluszot adnak egy szobához: vettem fikuszokat, szobapáfrányt, vitorlavirágot, stb. Persze az első télen minden tönkrement, mert valszeg túllocsoltam őket, de vettem őket rendületlenül. Mindig csak 1-2-őt, és nem túl nagyot, mert sok pénzem nem volt. Aztán laktam sokfelé, már volt erkély is, jöttek a balkonnövények, és én véglegesen beleszerettem a virágszirmokba, a harsogó zöldbe, a semmiből kinövő növényekbe. Már nem volt elég a 2 m2 erkély, már több kellett. Kutyára vágytam, és gyepre, virágágyásra, szobányi teraszra. Gyerekekre vágytam, nekik térre, játszótérre. De legalábbis a lehetőségére. Telekre vágytam, körbekerített kis territóriumra. Életem párja annyit mondott: legyen, ahogy akarod, nekem csak a kutya fontos. Néha morog tavasszal, amikor sorra veszem a sok virágot, növényt, de aztán legyint: olyan ez nekem, mint neki a sok számítógépes kütyü.

Szóval vannak ezek a zsebkendőnyi telkek, ez a modern építkezés, az építtetők megpróbálnak minél nagyobb telket beszerezni,de azokra minél több lakást bezsúfolni, az vevők meg megveszik, mert így nem 40 millióból lesz kertes házuk, csak tizensokból, huszonkevésből. És Bp-hez közel, tehát élhető, hamar (?) be lehet érni bárhova, nincsenek elzárva, de csend van, nyugalom, béke (már ha nem fogott ki valami marhát a szomszédban, aki bulizik, lármáz, családi cirkuszt rendez vagy esetleg disznót tart - ami egyébként tilos, de ami tilos, de nem ellenőrzik, az szabad)

Aztán mindenki megszerzi a maga kis zsebkendőjét, falatkáját, és rájön, hogy az a szép zöld gyep kell, már csak azért is sürgetősen, meg máskülönben dől be a por a házba, ha kicsit szeles időben kiülünk, még az arcunkba is megkapjuk. Mindenki a maga ritmusában és tudásának megfelelően igyekszik szépíteni a kertjét, és így szépülünk évről évre. Hálistennek mára már kevesebb a por, körülvesznek minket a füves telkek.