Nagyon jól esik fürdőzni a nap sugaraiban. Ki lehet ülni a teraszra, a kő langyos... Bár kicsit fúj a szél, ezért nem tanácsos ottfelejteni magunkat, de 5-10 percre állati jó. Ma nekiálltam megnyírbálni a kertet: levágtam a pampafű, a japán díszfű száraz részét (ergó tövig nyiszatoltam), a csenkeszeket is megkurtítottam, a diszfákat és a puszpángot is formára igazítottam. Ahol láttam elszáradt gallyakat, ott ritkítottam kicsit, pl a rózsafán, de azt majd később kell megmetszeni. Meglocsoltam a dézsás növényeket, összeszedtem a lehullott faleveleket, levágtam a kórószerű nyuszifület, a fűszerek ottmaradt és elszáradt részeit. Örömmel konstatáltam, hogy tele a kert az új élet nyomaival, itt bimbók, ott pici zöld részek...

Fotókat is csináltam volna, de... ha a gépem le nem merült volna, az én mesém is tovább tartott volna :-)

Update:

Holnap őt is megnyírbálom:

Szégyen, de most nézem, nincs is képem arról, milyen volt őnagysága virágosan, mármint az obeliszkre felfuttatva. Anélkül ugyanis terült megfáradtan, nem bírta a saját súlyát: