Azt még sosem írtam le, hogy miért vagyok ennyire belepistulva ebbe a kert-témába. Olyan ez nekem, mint egy terápia, megcsináltam, egyelőre bővíteni nincs pénzem (nagyszabású terveim vannak, ahhoz pénz kell, most gyűjtök rá, majd akkor terjeszkedem), és addig is leköt a szájtépés itt. Meg, ha valakinek okozok egy kis örömet azzal, hogy megmutatom, mit lehet a semmiből kihozni, ha valaki elolvassa, én mit hogy csináltam, és Ő is alkalmazza, neki is összejön, akkor az már jó. Szeretem, ha kommentet írtok, velem örültök, vagy kérdeztek, ha beszélgetünk... Nem akarok én okostojás lenni, ez nekem egy jegyzetfüzet, mint nagyanyáinknak a régi kockás, amibe a recepteket gyűjtötték. Meg fotóalbum, kert-emlékkönyv, satöbbi. Jót tesz, hogy foglalkozom vele, leköti a felesleges energiáimat, és eltereli a gondolataimat. Mindenkinek megvan a maga keresztje, nekem is. Van valami, ami hiányzik az életemből. Addig meg marad a kert, terápiás céllal.
Olvasnivaló: http://www.nlcafe.hu/otthon/20090913/tovabb_elunk_ha_kerteszkedunk/
Örülök minden virágnak, minden növekedésnek, új hajtásnak, másod-, harmadvirágzásnak... Itt a szeptember közepe, de újra virágzik a rózsa, még mindig kékell itt-ott a hajnalka, piroslik picit a szegfű, a petúnia, végre kezd magához térni a tiroli muskátli, megajándékoz egy tölcsérrel az angyaltrombita... még mindig van virág a levendulán... a mályvacserjén... Megijedt a paprika, hogy ki akartam dobni, mert 6 hete semmi rajta, akkor vettem észre, hogy kis gömbök vannak rajta, levágtam pár levelet, hogy még jobban kapja a fényt, és nő, nő... A kárpáti harangvirág picinykét ugyan, de itt-ott lilás, virágzik... Az illatos ternye ereje teljében van.
A sziklakertből kiszedtem a sudárzsályát, majd veszek oda a helyére valamit, egy nagy fekete folt maradt ott. A Hortuson majd nézek virágzó sziklakertieket: pázsitviolát, kőmagot...
Szeretek reggel végigsétálni az udvaron, kicsit cirógatom a növénykéket, kicsit megvizsgálom őket, itt-ott kihúzok egy gyomot. Megnyugtat.
A saját rózsám vázában - egy tőn 4 virág és 1 bimbó:
Utolsó kommentek