Most, hogy átállítottuk az órát, mindig sötétben érek haza. Irigylem Zs-t, hogy ő már 3-ra hazaér, de nem irigylem azért, hogy fél 5-kor kel. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy ideköltöztünk, és belefogtam a kertészkedésbe, ez minden nap eszembe jut, amikor reggel kinézek az ablakon. Megcsinálom a kávét, és megpillantom a teraszajtón át a kert egy darabját, és máris jókedvem lesz. Egy darabka élet, amit én hoztam létre. És élet a javából, látni, ahogy nő pl a leylandi, már megint nyúlt vagy 30 centit a legfelső ága. Olyan, mint egy "nyári karácsonyfa": az alakja olyan, és színes, mert zöld-sárga, de semmi köze a télhez. Egy év alatt nőtt 60 centit, de augusztus óta szerintem megint. Ha így folytatja, nem is fog itt elférni, volt, aki azt mondta, hamar ki fogja nevetni azt a méter helyet, amennyi a törzse és a kerítés között van. Meglátjuk.

De bármelyik ablakon nézek ki, látok egy kisdarab természetet, és ez olyan jó!

Ezt látom a nappaliból, vagy a konyhából a terasz felé nézve:

Ezt látom a középső szobából:

A hálóból:

A fürdőből (szomszéd kertje):

Konyhaablakból (a szembeszomszéd háza új "ruhát" kapott, és nő a fű a kockákban):

Esik az eső napok óta, amitől szomorkás lehetne a hangulatom, de ilyenkor még harsogóbb zöldek a tuják, bokrok, stb, úgyhogy csak arra gondolok, hogy hasznukra válik. Remélem, a kiszórt örökzöld műtrágya most jól beszívódik, és dolgozik ott lent a gyökereknél.

A fenti képről eszembe jutott, hogy tervezünk ide egy fedett kocsibeállót (fa oszlopokon valami egyszerű tető - bordó hullámpala vagy ilyesmi) és kihagytunk helyet egy emelt ágyásnak (betonból, rajta terméskő), amiben lesz lila akác ami a betonkerítésre fut oldalra, valamint futórózsa, és lesz mögötte apácarács. Valahogy így fog kinézni: