Már nagyon régen szerettem volna egy beagle-t. Mókás egy kutya, örökké kölyökképű marad (imádom a kölyökkutyákat), makacs, mint én, szép színe van a szőrének, és végül olyan tipikus 'angol'. Elkezdtem nézegetni a neten, és rátaláltam a http://www.beagle-club.hu/ -ra. Sokat olvasgattam a fajtáról, aki nem ismerné, idemásolok pár szót a fajtáról:

A beagle a kopók csoportjába tartozó, kis termetű, erőteljes testfelépítésű kutya. Marmagassága 33-40 cm, testtömege 8-15 kg. Színe: bicolor (két színű) vagy tricolor (három színű). Agresszivitás egy csepp sincs benne, házőrzésre nem alkalmas, ellenben nagyon jó jelzőképességgel rendelkezik. A környezetéhez kiválóan alkalmazkodó, jó idegzetű fajta ősét az angol földbirtokosok tenyésztették ki a XVIII-XIX. században. A beaglet régen hajtóvadászatra használták, kiváló vadász tulajdonságai máig megmaradtak. Magyarországon, Európa és Anglia nagy részén is tilos a falkában történő vadászat, ezért ma a beaglet többnyire nyomkövetésre használják. Mivel a beagle nagy mozgásigényű állat, a vadászat betiltása után Angliában néhány lelkes gazdi munkaklubot alakított és bérelt területen versenyeket rendezett a kutyák számára. Ezek a versenyek az addigi nyúlvadászat mintájára lettek megrendezve, ahol már nem a zsákmányszerzés, a vad elejtése, hanem a sport és a mozgás volt a cél. A nyulat vonszalékkal helyettesítették, a kutya engedelmességét és visszahívhatóságát pontozták.

Más kutyákkal ellentétben a beagle a lakásban egészen másképp viselkedik, mint a szabadban. Otthon mindent megtesz, hogy a közelünkben lehessen, egy örök gyerek. Vállunkra hajtja a fejét, elalszik az ölünkben, stb. Ám ha kilépünk az utcára, ez visszájára fordul. Vadászkutya lévén ösztöneinek köszönhető a szűnni nem tudó kíváncsisága, mely sok esetben "szökésre" ad okot. Fontos tudnunk, hogy ilyenkor őt nem a szabadulás vezérli, csupán a felderítetlen, számára új terület. Ennek enyhítésére szolgál, ha hosszabb ideig sétáltatjuk, kutyák közé visszük, lehetőségeink szerint zárt futtatóba. Minden kutyánál sokat számít, ha nevelését egész kicsi korában kezdjük el, így ha a beagle mozgásigényét kiskorától fogva igyekszünk kielégíteni, csökken a szökés kockázata. Hosszabb séta után akár a fél napot is átalussza, ám ha kevés volt a séta, azt egyértelműen tudtunkra adja.

Szóval olvasgattam a klubhíreket, és egyszer csak rátaláltam egy hirdetésre, amiben az állt, hogy egy 1 éves kan tricolor, belvárosi, negyedik emeleti lakásban élő beagle keresi kertesházas gazdáját. Átgondoltam, elmondtam Zs-nak is, aki azt mondta, így lesz játszópajtása Rexnek, és annak a szerencsétlen állatnak nem ott a helye, hisz ez egy vadászkutya! Felhívtam a gazdát, aki egy nő, E, a kutya a 9 éves fiáé volt, akinek fáj a szíve, de látja, hogy hiába viszik le napjában 5x a kutyát, nem érzi ott jól magát. Váltottunk pár e-mailt, elküldtem neki pár képet a leendő otthonáról, a kertről, Buksiról, satöbbi. Majd március 15én elmentünk érte. Aranyosak voltak, a kutya azonnal az ölünkbe ugrott és képen nyalt. Ők összepakolták minden cuccát, a maradék kajáját, a rongyikáit, a játékait. Rátettük a pórázt, és elindultunk. A kisfiú sírt, a nő is. A liftben még megpuszilt, átölelt minket E, és megpuszilt, és kérte, nagyon vigyázzunk rá.

Hazahoztuk, s ő azóta családtag:

Nagyon megszerették egymást Rex-szel, egy időben rengeteget játszottak együtt, de mostanában Rex kicsit hanyagolja, érthető, ő házőrző, más dolga van. Golyci épp ezért sokat "nyekteti" amit még kevésbé szeret Rex. Épp ezért mostanában sétálni járunk Golycival, hogy új hatások érjék, hogy mozogjunk mindketten, és hogy ne unatkozzon.