Elsőként termőföldet hozattunk. Mivel a szomszéd 40 köbmétere szinte eltűnt a kertjében, ugyanakkora telekre hozattunk 60 köbmétert. Kevés lett... de nem sok kellett volna a boldogsághoz, mintegy 10 m3, de már akkor mindegy volt. Nem kellett volna hagyni, utólag keserves lesz. A párom felásta, a kitűnőnek kinéző feketeföld elterítve, lesimítva egyre jobban agyagosnak tűnt. Főleg egy kiadós eső után. Alatta homok, újabb ásással próbáltuk keverni. Nekünk csak 20 centi jutott a földből, a másik szomszéd 50-60 centin kicserélte. De jobb ez így szerintem, mert így keverve legalább lazítottunk rajta. Ja, és 2 ásás között gyomláltam. Mivel már egyrészt gyerekkoromban rühelltem kapálni otthon, másrészt kőkemény volt a föld, leginkább megvártam az eső utáni félig nedves állapotot, meg azt, hogy olyan 30 centis legyen a gyom, és így könnyedén kézzel kihuzigáltam. Azóta is áldom a szerencsénket, hogy ez elég volt. Végül is májustól őszig ment az ásás - gyomhuzigálás - ásás, amikor is elvetettük a fűmagot. Előtte persze próbáltuk vízszintesre simítani, itt is sajnálom, hogy nem ragaszkodtam a hengerhez, de a párom egyre mondta, hogy nem kell, minek, plusz sosem volt elérhető a barkácsáruházban (bérelni lehetett volna) Venni meg: annyi mindenre kellett akkor a pénz. Hát ezt is sajnálom. Ha más a cipőmben jár: egyszer kell elég föld és egyszer kell a henger (illetve jól jön később is, amikor már van akkora a fű, hogy nem teszi tönkre, de azért még friss)

Szóval először a terasz előtt, majd hátul vetettük a fűmagot. Előtte kémleltük az eget, vajon lesz-e nagy zuhé... csak nem. De. A teraszra épp csak kiszórta életem értelme a temérdek fűmagot, ott tényleg asztal simaságúra sikerült, de jött. Kérlelhetetlenül, és nagyon. Esett, zuhogott, zúdult a víz, mosta, mosta a magokat. Iszonyú volt nézni. Evvan. Lemosta az egészet a kerítés tövébe:

Alig nőtt ki valami. A kerítés tövében persze burjánzott, pont ott, ahol nem kéne (ahol később virágágyást csináltam, alig tudtam kiszedni a füvet...)

Hátul már szerencsésebben voltunk:

A következő projekt a hátsó betonkerítés eltakarása volt, ezeken a képeken látszik is a lamellás fakerítés... ez találtuk ki. Filóztunk mi sok mindenen, ez kijött kevesebb, mint 50ezerből. (9 panel + oszlopok + pác) Persze azt nem gondoltam, hogy 2 év után már esik szét, szerintem 5 éven belül darabokra hullik. Ahogy szárad ki, vetemedik, csavarodik jobbra-balra...

Aztán végül valahogy csak lett fű is, betontakarás is - még díszkút is:

Ez már persze egy 2008-as kép, egy év alatt sokat erősödött a fű. A kezdeti csetlés-botlás ellenére jól alakultak a dolgok. De ennél még sokkal több tervünk volt, mára ennyit.